Az inflációs adó rendszerint a monetáris bázis reálértéke és az inflációs ráta szorzata szerepel a közgazdasági tanulmányokban az inflációs adó mennyiségi meghatározásaként. A meghatározás pontos, mert
így válik nyilvánvalóvá, hogy az inflációs adó nem változik arányosan az inflációs ráta növekedésével vagy csökkenéséve.

Ha az infláció gyorsul, a pénztulajdonosok takarékoskodnak a készpénztartással: a magasabb inflációs ráta miatt ugyanis nagyobb a készpénztartás „költsége”, mert ilyenkor nagyobb nominális kamatlábról mondanak le.

Az infláció fogalma a hétköznapi életben a fogyasztói árszint növekedését jelenti, vagyis pénz létéhez kötődő jelenség.

Az infláció szó eredete latin, az orvosi szaknyelvben felfúvódást jelent, közgazdaságtan az infláció egy dinamikus folyamatot jelent, ami a pénz felhígulásával, értékvesztésével jár, vagyis amikor kevesebb árut lehet venni. Ha a definíciót megfordítjuk, azt is mondhatjuk, hogy a termékek, szolgáltatások pénzben kifejezett ára nő.