Terülj terülj asztalkám

Az utóbbi időben egyre többen ismerik fel, hogy a textíliák, porcelánok, poharak és kiegészítő asztaldíszek harmonikus találkozójára érdemes figyelmet, energiát és pénzt áldozni, mert a hangulatos környezet, a szépen terített asztal olyan esztétikai élményt nyújt, amely újra és újra megörvendeztethet bennünket, s a hozzánk látogató vendégeket.

A teríték hihetetlenül sokatmondó. Beszél a környezet, konyha stílusáról, az ételről, italról, a napszakról és az évszakról, az ízlésről és az igényekről, magáról az alkalomról, sőt a vendéglátó anyagi lehetőségeiről is. Egyes darabjai olykor csupán szükségből kerülnek egymás mellé, máskor komoly tervezőmunka eredményeként.

Tippek és tanácsok az asztalterítés művészetéhez.

Az asztal Milyen asztal is szükséges a kényelmes étkezéshez? Az ideális, ha körülbelül 70 centiméter magasságú az asztal, s a székek pedig 45 centiméteresek. Ennél alacsonyabb bútor mellett görnyedt testtartással, összepréselt gyomorral lehet csak enni. Az asztal és a fal között 60 centiméter kell ahhoz, hogy kényelmesen le lehessen ülni.

Magához az étkezéshez pedig személyenként 60-60 centi átmérőjű félkörre van szükség az asztalon, ennyi kell ugyanis, hogy az ember tudjon késsel vágni, szájához tudja emelni a villát, el tudja helyezni a tányér előtt a poharakat, a salátás, kompótos kistányért, s ha mindez nem elég, a tálaknak is kell hely. Ezen felül jönnek még a különféle díszítőelemek. Ezekből is kitűnik, mennyire nehéz dolgunk van, ha szellősen, praktikusan, ugyanakkor ízlésesen kívánjuk asztalunkat "felvértezni". Az, hogy milyen terítéket használunk, főként attól függ, hol van lakásunkban az étkezések helyszíne.

Ha nincs otthonunkban külön étkező, ebédlő, vagyis csupán a konyhában tudunk enni, fölösleges a legdrágább kiegészítőket vásárolnunk. Konyhába nem illik cirádás terítő, márkás porcelán, csiszolt kristálypohár. Sokkal inkább valamilyen szőttes vagy nyomott mintás vászonabrosz, esetleg egy-egy szett a terítékek alá.
A tányér, a pohár legyen egységes hangulatú, egyszerű: mondjuk népies vagy modern stílusú. A modern étkészletet élénk színű, szép formájú műanyag vagy üvegtárgyak egészíthetik ki.

Az abrosz A terítés alapja az abrosz. Fajtái megszámlálhatatlanok: műanyagtól kezdődően, a textil- és textilhatásúakon keresztül a damasztig minden kapható.

Manapság nagy divat lett a textilhatású, szintetikus abrosz. Ezek rendkívül szépek és praktikusak, hiszen borzasztóan könnyen kezelhetők. Bírják a mosást, a centrifugálást és viszonylag hosszú időn át őrzik minden előnyös tulajdonságukat. Egy idő után azonban elszíneződhetnek, s a rajtuk esett foltokat már nem lehet kitisztítani.

Létezik még az úgynevezett papírabrosz, ami használat után eldobható. Ha ilyenhez jutunk, csak akkor vegyük elő, ha biztosak vagyunk benne, hogy valami "baleset" történik majd az asztalon, például gyerekeket várunk vendégségbe.

Sajnos még mindig nem ment ki a divatból a terítő fölé borított nylonabrosz. Használata azokhoz az időkhöz nyúl vissza, mikor még nagyon, de nagyon szegények voltak az emberek,s nem tudták egykönnyen pótolni a szép terítőt, s a mosószerek is gyengébb hatásúak voltak, mint manapság. Tanácsunk az, hogy ne becsüljük túl tárgyainkat: ma már olyan tisztítószerek állnak rendelkezésünkre, melyek használatával teljesen kiiktatható a védőnylon hajdan volt funkciója.

A szalvéták A terített asztalról ne hiányozzon a szalvéta! Ünnepélyes alkalmakkor szép, ha az abrosz anyagához igazítjuk a szalvétáét is. Manapság népszerű az olyan textil-hatást keltő papírszalvéta, melyek kitűnően használhatók, díszesek, s már nem is olyan drágák. Akár papír, akár textil a szalvéta, ne gyűrjük, hajtogassuk formára, mert a vendégnek úgy tűnhet, túl sokat markolásztuk piszkos kezünkkel. Egyszerűen csak háromszögletűre hajtva tegyük a teríték mellé, a villa alá.

A díszítés Minden ételt és italt megfelelő tányérban, pohárban, bögrében, csészében kell tálalni, illetve a tálalásra kerülő fogásoknak megfelelőt kell az asztalra készíteni. Gondoskodni kell mindenhez persze evőeszközről. Mindig csak annyi vendéget hívjunk, amennyit kulturáltan el tudunk látni, s nem kell étkezés közben felpattannunk, hogy elmossunk valamit.

Érdekes, hogy míg Európa más országaiban előszeretettel terítenek az évszakhoz és alkalomhoz illő aktuális színekkel és mintákkal, addig nálunk télen-nyáron egyaránt a klasszikus (fehér, piros, zöld, kék) színek kedveltek.

Virágdíszek Az asztali virágdíszek terén is rengeteg a tanulnivaló. Sok helyütt évek óta ugyanazok a riasztó művirágok porosodnak a vázákban, pedig apró élővirágcsokrokkal összehasonlíthatatlanul kedvesebbé lehetne tenni asztalunkat. Lakásunk stílusától és igényeinktől függően vágott virágok, cserépbe ültetett apró zöld növények vagy akár szárazvirág-csokrok is kerülhetnek az asztalra, arra azonban ügyelni kell, hogy mindegyik folyamatos gondozást igényel.

Finom porcelánhoz nemes virágokból készült dekoráció illik, míg az egyszerűbb, kicsit robosztusabb vagy esetleg színes étkészletek mellé akár mezei csokrok is kerülhetnek. Az asztal alakja és magassága is meghatározza a díszítés jellegét. Kerek asztalon jól mutat a zárt, kerek kompozíció, míg hosszabb asztalon előnyösebb az elnyújtott formájú dekoráció. A nagy tömegű asztalokra magas, de átlátható díszt érdemes készíteni, amely nem akadályozza az étkező emberek beszélgetését. Ilyen megoldás lehet az állványzatra emelt virág, amely a fej magassága fölött díszíti az asztalt.

A díszítésből a növények, növényi részek nem potyoghatnak az asztalra, tehát nem használhatók fel olyan virágok, amelyek néhány órán belül elhullajtják a szirmaikat. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne kerüljenek a kompozícióba kellemetlen szagú vagy túl erős illatú növények, hiszen azok az étkezés élményét kedvezőtlenül befolyásolhatják. Az asztalon a terítéknek, az ételeknek és az italoknak jut a főszerep, tehát fontos, hogy a dekoráció ne legyen öncélú, hanem a teljes terítés szerves részévé váljon, annak hatását fokozza.

Karácsony közeledtével talán azok is nagyobb gondot fordítanak a dekorálására, akik év közben nem tartották fontosnak a virágdíszítést.

Sok helyen gyertyákkal, kisebb adventi koszorúkkal, fenyőágakkal igyekeznek ünnepi hangulatot varázsolni az asztalra. A különböző mécsesek és gyertyák fénye különösen meghitté teheti a környezetet, ezért, ha máskor nem is, a téli időszakban mindenképpen érdemes ezeket is a terítékbe komponálni.

Mit mennyiért? Ha már elhatároztuk magunkat, hogy étkészletet, evőeszközöket, asztali díszeket, kiegészítőket vásárolunk, azt ajánljuk, alaposan nézzenek körül a háztartási boltokban, konyhafelszereléssel foglalkozó szaküzletekben, különös tekintettel az árleszállításokra, mert hihetetlenül nagy árkülönbséggel vehetünk hasonló minőségű termékeket. A legegyszerűbb, ám mégis jó minőségű, tizenkét személyes kerámia-étkészlethez szerencsére már igen olcsón, négyezer forinttól hozzájuthatunk. Ugyanez az ár vonatkozik az evőeszköz-készletre is.

Más ország - más ár Az árak nem a minőség, sokkal inkább a gyártó cég országától, hírétől függ. Szakemberek elmondása szerint az olasz termékek a legolcsóbbak (lásd a négyezer forintot), viszont kiváló minőségűek. Olcsóságuk oka, hogy egyszerűek, puritánok, díszítetlenek, de hát a funkció szempontjából ez voltaképpen lényegtelen.

Középkategóriát jelentenek a finn étkészletek, evőeszközök: tizenkét személyre 20-30.000 forinttól már kaphatók.

A németek viszont a csúcskategóriát jelentik. Kétszázezer forint alatt nemigen lehet teljes német szetteket vásárolni. Az árat természetesen megdobja, ha aranyozott a termék, vagy kézzel festett mívi mestermunka. Nemrég egy budapesti áruházban például elkelt egy 24 karátos arannyal futtatott, német, 72 darabos evőeszközkészlet négyszázezer forintért.

Valami miatt a csiszolt kristályok kezdenek kimenni a divatból, ezekhez ma már jórészt csak kifejezetten kristályokkal foglalkozó üzletekben férhetünk hozzá.

NOTESZ: Gyertyavásárlás

Egy jó minőségű, 20 centiméteres gyertyának körülbelül 6 órán keresztül kell égnie. Ha gyertyáink sűrű kormozás közben 1 óra alatt csonkig égnek, akkor keresgéljünk tovább az üzletekben: ma már olyan nagy a választék, hogy biztosan találunk olyan kedvünkre való gyertyákat, amelyek nem bosszúságot, hanem örömet fognak szerezni vendégeinknek.