Az inflációs adó rendszerint a monetáris bázis reálértéke és az inflációs ráta szorzata szerepel a közgazdasági tanulmányokban az inflációs adó mennyiségi meghatározásaként. A meghatározás pontos, mert
így válik nyilvánvalóvá, hogy az inflációs adó nem változik arányosan az inflációs ráta növekedésével vagy csökkenéséve.
Ha az infláció gyorsul, a pénztulajdonosok takarékoskodnak a készpénztartással: a magasabb inflációs ráta miatt ugyanis nagyobb a készpénztartás „költsége”, mert ilyenkor nagyobb nominális kamatlábról mondanak le.
A monetáris bázis reálértékben lassulóan nõ, sõt, ha az infláció nagyon felgyorsul, a monetáris bázis reálértéke eshet is, mégpedig olyan erőteljesen, hogy az inflációs adó reálértéke az infláció gyorsulása ellenére is csökken. Sok függ tehát a reálpénzkereslet alakulásától. E cikkben azonban egy adott évben nézzük az inflációs adó nagyságát, egy éven belül pedig a monetáris bázis reál- és nominálértéke egybeesik. Ha évrõl évre a monetáris bázis nominálértékét vesszük alapul, a számított inflációs adó évenkénti összegét az inflációs rátával osztva, természetesen ugyancsak az inflációs adó reálértékét kapjuk meg.